Ácsorogni hideg van, a sétától kipirulsz,

ez a tél. Félsz elmondani valami fontosat.

Ahogy haladunk, a sötét utcában elmozdul

egy fénycsík a parkoló kocsin. Tévedés.

Valahol kinyitnak egy ablakot, nem, most

ne a távoli zajokra figyelj. Itt nem nyílik

ki semmi. Ez a tér már nem lehetne nagyobb,

te nem lehetnél már szótlanabb benne,

Valaki mást szeretek, mondom magamnak,

fentről keskeny sáv vetődik ránk, megbélyegez.

Tudom, válaszolom, és szeretnék elszaladni-

de mint általában, erről is kiderül, hogy fogalmam

sincs, hogyan működik valójában

Fotó: Szilágyi Lenke www.fotografus.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.