Annyi mindent elhallgatsz
egy-egy mozdulattal. Ahogy
a szavak végét elharapják,
úgy rohansz te is mindennel,
tessék, még egy kanalat sem
tudsz normálisan lenyalni.
 
Ez itt nem változás, ez a
furcsaságok állandósulása
ez az eső most távolodás,
ez a tekintet, szerelmünk
boszorkánykonyhája, mostanra
már csak gyorsétterem.

A bejegyzés trackback címe:

https://mataykata.blog.hu/api/trackback/id/tr12994010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ravaszdi 2009.03.10. 23:49:08

jó ez a köznapit alig kibillentő vers, egyenletes - bár az eleje talán kicsit (de tényleg csak leheletnyit) sejpegősebb, de talán ez az óvó tekintet miatt van (kanalat sem normálisan...). a nagy dobás persze a boszorkánykonyha és a gyorsétterem egymás mellett. no, tetszett.

mátaykata 2009.03.19. 22:20:07

nem is tudom, szerintem gyenge, ill. a célszemély kifejezetten annak találta, persze elsősorban nem ő számít, de azért mégis.
sokadik embertől kapom vissza, hogy magánjellegűek a verseim,és ezzel egyelőre nem tudok mit kezdeni.

Hobbitlány 2010.05.24. 00:10:50

fura, nekem épp azért (is) tetszenek, mert kicsit magánjellegűek. olyan igaziak. és bár a te magánéleted versei, mégis magamra találok bennük én is.
értelmes ez egyáltalán?

Hobbitlány 2010.05.24. 00:11:44

ja, és a boszorkánykonyha-gyorstétterem párhuzam/ellentét király!

mátaykata 2010.05.24. 20:57:22

hogyne lenne értelmes :)

talán csak akkor lehet jó a vers, és egyáltalán VERS a vers, ha mások is magukra ismernek bennük. ezért is fontos számomra a visszaigazolás. köszönöm!
süti beállítások módosítása