2009.11.08. 11:34
Nincs név
Lehetne ugyanaz a város is akár,
ahogy a nyakam köré fonod a kezed,
igazán semmi jelentősége.
A pincéből felérve megtapasztalhatjuk,
hogy az idő se hideg, se meleg, afféle
november eleji unott beszélgetés.
Természetesen szívesen felpofoználak,
és zavar, hogy azt hiszed: tiéd a bőröm.
A lakás szép, kicsi, átlagos. Most először
nem képzelem el magam benne, amint
hazavárlak. Mert ez nem is az, a konyhában
vörös a fal, ez megmagyarázhatatlanul idegen.
Eszembe jut, hogy nem mutatkoztál be, és úgy
döntök, hogy ez semmi esetre sem minősül
udvariatlanságnak, egyszerűen csak
nem hívnak sehogy.
Fotó: Erwin Olaf
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nimandi 2009.11.12. 10:59:54
Már rögtön a kép. Hihetetlen, mennyire erős hatást kelt, sok előfeltevés ugrik be, skandináv letisztultság (mint sablonszöveg), bútorkatalógus vagy lakberendezési magazin, 70-es évek stbstb., ezek a feltevések (akár jogosak, akár nem), máris hozzárakódnak a vershez. Az üres szék pedig a vers elolvasása után lesz elhagyott-várakozó székké.
A vers maga olyan, mintha nem nekem szólna. Nem tudom, azért van-e így, mert másnak sem, hanem csak valakinek.
Valamiért távol tart magától a szöveg, holott az egyes elemek ismerősek vagy annak tűnnek, a lakás (szekrény, de ha nem is emlékszem, mik, de ezek a belső terek többször felbukkantak már), a névtelenség (névtábla), valamiért ilyennek érzem a 'se hideg, se meleg, afféle november eleji unott beszélgetés' részt is, és nagyon tetszik ez az átmosás.
Szóval nem tudom. Könnyen megeshet, hogy én nem tudok elszakadni magamtól olvasás közben. ,)
mátaykata 2009.11.12. 11:16:04
köszönöm az üzenetet, ne aggódj, adott bőven.
A fotóról: sokat vaciláltam, hogy milyen képet válasszak hozzá, ennek eredetileg az a címe, hogy "gyász", és egy sorozatból való. Így önmagában nem feltétlenül jeleníti meg a gyászt, és én inkább egy olyan beszélgetéshez kívántam illusztrációnak illeszteni, ahol az egyik annyira jelentéktelen, hogy talán nincs is.
Igazad van abban, hogy a szöveg távol tart magától (ez nem tudatosult bennem, de tényleg így van)..Mentségemre szolgáljon az, hogy ez a vers nem egyedül áll, hanem egyértelműen a pincés ciklusba kívánkozik, amiben azt vizsgálom, hogy mennyire távol tud kerülni egymástól két ember egy lakásban. Vagy valami. Kicsit zagyva vagyok, de ez csak azért van, mert megy fel a lázam, bocsánat.
üdvök,
k
Nimandi 2009.11.12. 12:55:48
Jobbulást, szorítok, hogy péntekre legyél jól! ,)
Utolsó kommentek