2009.03.19. 22:18
Már ez sem
Most fekete hullámok mossák
a csésze falát, és duzzogsz,
te viharkavaró isten, mert nem
szeretlek többé. Kihullott kezemből
az alma, szétloccsant a köveken,
ott folyik el most, valami nagy rossz,
csordogál, elpárolog, nincsen.
A föld. Alatta csönd van, nem
hallatszik a kanál koppanása,
ahogy az ijedtség kihúzta
ujjaid közül. Felszínén egyre
gyűlnek a tárgyak, gyűlnek
lábad elé a hangok, régi keringők.
Meztelenre vetkőztet az emlékezés
ahogy itt állsz, félig még látlak,
aztán már ez sem létezik.
a fényképen: Lutoskin Anna
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
estevan 2009.03.22. 23:39:44
ez jó.
Utolsó kommentek