mátaykata 2009.03.19. 22:18

Már ez sem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most fekete hullámok mossák

a csésze falát, és duzzogsz,

te viharkavaró isten, mert nem

szeretlek többé. Kihullott kezemből

az alma, szétloccsant a köveken,

ott folyik el most, valami nagy rossz,

csordogál, elpárolog, nincsen.

A föld. Alatta csönd van, nem

hallatszik a kanál koppanása,

ahogy az ijedtség kihúzta

ujjaid közül. Felszínén egyre

gyűlnek a tárgyak, gyűlnek

lábad elé a hangok, régi keringők.

Meztelenre vetkőztet az emlékezés

ahogy itt állsz, félig még látlak,

aztán már ez sem létezik.

 

a fényképen: Lutoskin Anna

 

1 komment

Címkék: vers új

A bejegyzés trackback címe:

https://mataykata.blog.hu/api/trackback/id/tr681012965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

estevan 2009.03.22. 23:39:44

"viharkavaró isten - csordogál, elpárolog, nincsen"
ez jó.
süti beállítások módosítása