Földanya sír
Virágillata van
egyes bogaraknak
mikor megölöm őket
csillaghullásra gondolok,
nyári éjszakára, csöndre.
Nem a tűz, inkább
egy mozdulat az,
ami ébren tart.
A fák között árnyak
közelednek-távolodnak
miért nem kérdeznek semmit.
Huszonnégy gyermekem
vissza se néz, ha elindul.
A szilfák is csak
fölfele nőnek,
bokraim elhúzódnak
ölelésem elől.
2008. július
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek