Több mint egy éve foglalkozom Merja Virolainen eme versével, és sehogy sem találtam rajta fogást. Korábbi nyersfordításomat az első blogbejegyzések között találjátok. Múlt héten újra leültem, nekiláttam. Most itt tart a dolog, érdekelne, hogy mi mindent vált ki belőletek a vers. Az eredeti és annak német nyelvű fordítása elolvasható és meghallgatható itt.

Nagyi, megemelted selyempapír arcod
 elvitorláztál vaságyadból
 és a hiány birtokába vett.
 Piros áradat
 az agy hamuszürke folyosóin
 a forradalom, a legnagyobb szerelem.
 Befelé sírok,
 végül te sem tehettél mást:
 a cseppek a szikla belsejében forrásba hullanak,
 a kút magába fogadja a holdat,
 tökéletes köröket rajzol.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.