Van egy szín,

odanőtt már,

nézni se jó.

Tó-borító. Most ősz van,

semmi se szent, odafagy

ma a holnap a tó fenekére.

Vagyok is, nem is.

Ez a táj, ez az erdő

szélek nélküli rajzlap.

Nyílik az ablak, pattan,

a függönyt szélnek eresztem.

Sírnak a kölykök bennem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.