Most megszegem. Megszegem azt az elhatározásomat, hogy csak verset, novellát, fotót töltök fel a blogomra. Erre a vacakra itt. Amit el akarok mondani, azt jobb, ha elmondom. Úgy, ahogy tudom. Most ezt akarom:

"Olvass verseket oly nyelveken is, amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig csak néhány sort, de többször egymásután. Jelentésükkel ne törődj, de lehetőleg ismerd eredeti kiejtésmódjukat, hangzásukat.

Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek belső zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers belső, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át."

/Weöres Sándor: A versről/

Ami miatt ez a régen olvasott idézet most eszembe jutott, az Merja Virolainen egy verse, hallgassátok, csodáljátok. (Ha valaki a fentiek ellenére mégis kiváncsi a vers jelentésére, annak ajánlom Katrin Schmidt fordítását, amit szintén elértek az oldalról, ill. igyekezni fogok, hogy magyarul is olvasható legyen.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.