ne a húst sajnáld

ha vadként is de visszanőhet még

ne is a test párás kanyarulatait

a bőrredők jelentést írnak

a végső cédulán úgyis ott lesz majd

minden lényeges

ne a látást a tekintet csalárd

a szemek mögötti zuhanást 

minden hazugság előtt

valami megroppan pattanva törik

legbelül meggyulladnak a csontok

ne a vázat bánd ne is a véred 

folyton újuló titkait megcsalnak úgyis

a vér gravitál elmúlik fejedbe tódul újra

a billog ott marad

Fotó: Halabuk Ferenc

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.