2009.05.10. 23:18
Karolina
Karolina
Fodor Lilinek
Karolina szépség,
szőke, butácska.
Képregénybe illő
műköröm-magam.
Karolina uncsi,
körmét lakkozza,
szoliba is eljár,
pénze hogyha van.
Karolina boldog.
Úszni tanul most.
Kiterül, beterül
rajzlapélete.
Arca, hogyha foltos,
grafitmaszat csupán,
víz helyett radírral
tisztogatja le.
Karolina úszik.
Vödör vízbe mártom,
a rajzlapra helyette
én megyek magam.
Majd, hogy mégse tetszik,
papírlap-határon
innen leszek ismét
-így lesz jó, madam!
Karolina duzzog,
ízlett a kinti élet,
ezután nem jó már
a két dimenzió.
Engem akar élni,
én meg őt nem nagyon,
ebből lesz aztán
a nagy ribillió.
Karolina slampos.
Nem kell se lakk,
se kolbász. Egészen
szomorú rajzlap-arca már.
Ha nem segítek rajta,
tudjátok, mi vagyok?
Én vagyok akkor a
legostobább szamár.
Hogy legyen, mint legyen?
Hogy segítsek rajta?
Díszelegjen polcán
Egy új cipőfajta.
1 komment
Címkék: régi gyerekvers
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nimandi 2009.07.26. 14:09:37
Talán érdekes lehet, hogy anno végigfutottam a blogod feltett versein, és ez volt az egyik, ami nagyon erős emlékképeket hagyott, látod, annyira, hogy vissza is tértem hozzá. (A másik a piros zoknis. ,)
Szerintem sok formai, strukturális hibája van (nem akarom most bántani, mert éppen a "sok" miatt gondolom, hogy te is átmenetinek tartod a jelen formát, de ki tudja), nagyon kíváncsi lennék arra a verzióra, amit még egyszer, ha kedved támad, kidolgoznál. Van benned ilyesmi gondolat?
(Hát, én nem tudok meózni, így ezt ne is vedd olyasminek, csak valami véleményféle. ,)
Utolsó kommentek