Karolina

            Fodor Lilinek

Karolina szépség,

szőke, butácska.

Képregénybe illő

műköröm-magam.

Karolina uncsi,

körmét lakkozza,

szoliba is eljár,

pénze hogyha van.

Karolina boldog.

Úszni tanul most.

Kiterül, beterül

rajzlapélete.

Arca, hogyha foltos,

grafitmaszat csupán,

víz helyett radírral

tisztogatja le.

Karolina úszik.

Vödör vízbe mártom,

a rajzlapra helyette

én megyek magam.

Majd, hogy mégse tetszik,

papírlap-határon

innen leszek ismét

-így lesz jó, madam!

Karolina duzzog,

ízlett a kinti élet,

ezután nem jó már

a két dimenzió.

Engem akar élni,

én meg őt nem nagyon,

ebből lesz aztán

a nagy ribillió.

Karolina slampos.

Nem kell se lakk,

se kolbász. Egészen

szomorú rajzlap-arca már.

Ha nem segítek rajta,

tudjátok, mi vagyok?

Én vagyok akkor a

legostobább szamár.

Hogy legyen, mint legyen?

Hogy segítsek rajta?

Díszelegjen polcán

Egy új cipőfajta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.