I. Kék tányéron utazunk, te és én:miénk a világ egy pillanatra.Ezüstös a víz, egyre csak ömlik,ömlik, ellepi teljesen az alagútdéli oldalát. Bent sötét van. Haa denevér egyszerűbb lenne, teaz volnál, nem szeretném tudni,mit vacsorázol. A cápák tulajdon-képpen a…

 Ez egy másik város, de a névtáblákitt is csak olyanok, mint máshol.A tiéd megint névtelen: nem akarsznyomot hagyni ezen a vidéken.Most nem a pincében, hanem anegyediken laksz, fehéren világíta galambszar az ablakpárkányon.Az ágy, mintha emlékezne valamire,hirtelen süllyedni…