Ez egy másik város, de a névtáblák

itt is csak olyanok, mint máshol.

A tiéd megint névtelen: nem akarsz

nyomot hagyni ezen a vidéken.

Most nem a pincében, hanem a

negyediken laksz, fehéren világít

a galambszar az ablakpárkányon.

Az ágy, mintha emlékezne valamire,

hirtelen süllyedni kezd, ha ráülök.

Elképzellek egy másik lánnyal, de

ő sem illik hozzád igazán.

A konyhában egymásba illesztem

a kanalakat: a legfelső tükröz valami

arcot. Talán az enyémet. Történjen

minden rendben. Legyen mit mesélnie

a lakásnak miután megfőtt a kávé,

és én utoljára simítottam végig

búcsúzásképp a címkétlen kapucsengőn.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.