régi barátnak, aki Z.Zs.

Kedvenc filmünk kockái peregnek.

Nemcsak a zöld rész, ahol Enikő

temetőben sétál, nemcsak az álmok.

Nemcsak a Sashegy és nemcsak a táncok.

A város fölött hallgat ma minden,

te bennük, és nélküled én.

Hatalmad van, de van nekem is

hétszerte szebb vagyok immár,

szebb, okosabb. Nem hiszed el?

Itt, közelebb, lábam előtt ha megállnál,

látnád, kertkapu nyílik előtted.

Kertben a meztelen arcok eszik-marják

jobb híján saját magukat, s te, én,

egy közülük, e lakomába még ma beállunk.

De nem szólunk egymáshoz már soha többet,

Mégsem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.