Gyere, körbevezetlek szerelmemben.

Ahogy párolog a test, fürdés után az

arcod, itt van minden a széken, a polcon

érinthetetlen rétegekben, mint a por.

Belélegezni nem szabad. Hallgasd.

Ezt a sóhajt, tegnapelőttről, véletlenül

felejtettem itt. A rózsaszín alsógatyákat

én csináltam neked, mosógéppel.

Meg egy piros zoknival. A szívem volt

az a zokni, tiszta pamut. Az asztalnál

egyszer elaludtál az újság felett, lett

egy profilképem rólad, mert persze nem

bírtam ki, hogy ne fesselek körbe. Így

lett a Magyar Nemzet negyedik oldala

aznap a legérdekesebb. Egyszer

elhatároztad, kitakarítasz. Szörnyen kiabáltál.

Nézd, ez a váza, minden hétfőt magába zár.

A szekrény? A szekrény az tabu. Oda zárjuk

a félresikerült mondatokat meg a hullákat.

Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a piros

zokni párja, az, amelyik nem fakult ki a mosásban,

morze-jeleket kopog kopottas ajtaján.

fotó: Halabuk Ferenc

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ravaszdi 2009.02.08. 21:09:26

hát, ez Kata nagyon jó, az utolsó három sor lifeg, ahelyett más kéne, vagy ugyanez de egy kicsit pontosabban, máshogy.

iTom

Válasz erre 

Ravaszdi 2009.02.08. 21:12:20

á, már értem, az ajtó a szekrény ajtaja. szóval gyorsan olvastam, és gyorsan nem értettem meg. :) (a zoknit meg a kopogást együtt még szoknom kell. bár ennek a ruhadarabnak köze van mind lábhoz, mind cipőhöz, mégsem nagyon tudom hozzátársítani ezt a hangot.)

Válasz erre 

mátaykata 2009.02.09. 14:53:58

köszönöm, Tomi!!!
veszítettem a lendületből a végére, ez igaz. most azon morfondírozom, hogy van-e értelme annak, hogy egy zokni kopog.

nincsen ám...

kéne egy személyi edző versből:)
vállalod?
k

Válasz erre 

mátaykata 2009.02.15. 16:35:39

elfelejtettem mondani eddig, hogy a vers végén kopogtató zokni mintha a hullákhoz, rossz emlékekhez kérne bebocsátást. ezzel valamiféle (fiktív) árulásra akartam utalni,nem tudom, működik-e.

valószínűleg igazad van, fogok tudni mit kezdeni ezzel a verssel - később.

Válasz erre 

[H] 2009.02.16. 15:06:07

Szia, tetszik nagyon nekem is. Nem haragszol meg, ugye? - "mosógéppel. Meg egy piros zoknival." - itt egy kicsit nekem direkt, a mosógépből már sejteni, hogy mi történt, nem nagy poén tehát új mondatba tenni. Sokkal természetesebb lenne talán így: mosógéppel, piros zoknival." A végére van egy radikális ötletem, egy vessző és egy pont kérdése: "a piros zokni párja, az, amelyik nem fakult ki a mosásban," > "Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a piros zokni párja az, amelyik nem fakult ki a mosásban." - és pont. Viszont még egyszer: nagyonszép, nagyonjó, egyik legjobb, amit olvastam tőled.

Válasz erre 

mátaykata 2009.02.16. 15:57:48

szia H,

van pár tippem, ki vagy :)

köszönöm, ezek igazán jó észrevételek voltak! igazad van a mosógépesnél.

A zoknisnál úgy érted, az legyen a vége? a legvége? semmi kopogtatás tehát?

elraktároztam az ötleteid.

Válasz erre 

[H] 2009.02.16. 16:47:53

Igen, a legvége. Szerintem szándékaiddal is megegyezne zárlatként, meglenne pl. a kapcsolat (újrafelfedezése?) a hullák (fakó zokni) és a nem hullák (piros zokni) között. Azt a "(fiktív) árulást", amit írsz, nem biztos, hogy elbírja ez a szöveg. Nem tudom. [Nem kell egyébként tippelgetni, van ám profilom is :), de személyesen még biztos nem.] Kézcsókom!

Válasz erre 

zbz 2009.02.27. 21:51:01

Nekem is nagyon tetszik, az Európa háromszor óta talán ez a legjobb írásod. /Nem mintha a többi amúgy nem tetszene. / Talán az első sorban a szerelmem helyett, szerelmet írtam volna. Körbevezetlek a szerelemben.
És a Magyar Nemzet is lehet túl direkt,
kissé "rétegüzenete" van, szal lehet, hogy jobb lenne valahogyan semlegesíteni. amúgy grat, tényleg nagyon jó.

Válasz erre 

mátaykata 2009.03.02. 15:29:56

@zbz: Mindenképpen "szerelmem" KELL, HOGY ÁLLJON az első sorban, mert csak olyasvalamiben tudok igazán körbevezetni valakit, ami az enyém.
Igen, a Magyar Nemzet valóban kicsit direktre sikeredett, főleg, hogy én nem is olvasom. Azon gondolkozom, mennyire nyilvánvaló a maiak számára, (és itt magamra, mint nyolcanéves, "tegnapi" nénire gondolok) hogy nem szabad mindig ugyanazt az újságot olvasni. Hogy hétfőn olvass Népszavát, kedden Magyar Nemzetet, szerdán Népszabit, és így tovább.
Így kell csinálni, emberek, mondotta meg vala mátay kata a frankót.

Válasz erre 

mátaykata 2009.03.02. 15:31:20

@[H]: tudom is már, hogy ki vagy, láttam a blogod korábban. meghatóan érintett a belinkeltség. örültem is ám.
és azt is tudom, hogy nemám klisé vagy te.

Válasz erre 

nonfiguratív 2009.03.19. 00:28:14

Kedves Katalin!

Mindig kitörő örömmel fogadom, minden egyes alkalommal, mikor látom, hogy lám, a jóféle hazafias költészet nemhogy nem hal ki, de még csak most, ifjú, szárnyát bontogató tehetségek által kap új reményt.

Kérni bár nem merek, de ezúton is szeretném bíztatni arra, hogy folytassa művészetének kibontakoztatását, és a Haza fényre derül!

Hódolatom,
Liszkay Gábor

Válasz erre 

mátaykata 2009.03.19. 22:33:54

köszönöm kedves Gábor,

azért abból, hogy a Magyar Nemzet, mint olyan megjelenik a versben, ne arra következtessen, hogy hazafi vagyok. sőt, a fene vigye el, éppen, hogy nem vagyok az.
mindenesetre köszönöm a biztatást, remélem, nem kell csalódást okoznom.

tisztelettel,

mátay kata.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: