A minőségi díj nyomában

-         Tegye fel a kezét, aki repülőtéren érzi magát!

Ahogy a kiegyenesedő kacsók erdejét kémlelem a nagyelőadóban, a narancssárga háttérben feltűnik húsz darab személyzet, dühödten takarítják a vízcseppeket a tükörről, az ujjlenyomatokat a szuperüvegről, szuperkendőkkel felszerelkezve. Megállíthatatlanok.

A jegyzeteimet rendezgetem, az előttem ülő négyszáz diákra nézek, állok a katedrán, mi a csuda van, én tartok órát?! – hol a powerpointom? Segítség. Zuhanás következik, gondolom, a hatodikról lifteztem a mélygarázsba, a blúzomon kávé, nem létező lépcsőre lépek, és paff. Mondhatnám, hogy minden egész eltörött, de minek.

Ez most a vekker hangja. Mint egy rajzfilmfigura, egyszerűen csak felkaparom összelapult magamat az álombeli lépcsősor aljáról, és felülök az ágyban. Ha már itt tartunk: álomszép az új épület, nem gondoljátok? Ma reggel megint hozzá öltözöm: tűsarkú, miniszoknya, indulás.

Cépület, Czuczor, Újép. Lépjünk be. Akár foroghatnánk is az ajtóban, de már tudjuk, hogy a szélső ajtók gyakran nyitva vannak, így elkerüljük a szégyenteljes beszorulást, lesz elég alkalmunk a könyvtárban pótolni. Ha azonban a tengerszorosokon átjutottunk, igazi tudásparadicsom vár minket a polcok között. Lapszemléhez van kedvetek? Vagy egy olcsó kávéhoz? Irány a hírlapolvasó. A választék nagy, mindenki megtalálja a kedvencét, legyen az a LeMonde, a Spiegel, a HVG, vagy egy cappucino.

Nagyobb a gond, ha vízre szomjazunk. Kéne egy Mózes a C épületbe, fakaszthatna vizet a liftaknából, vagy valahonnan. Egy másik ötlet: hozok teafiltert, egyszerűen csak beindítom a csapot a mosdóban, (külön kurzust lehetne tartani a működéséről) és máris kész a forró tea. Mert mi a helyzet ivókútjainkkal? Első emelet- rossz. Második emelet- rossz. Sorolhatnám, de mégsem olyan rossz a helyzet, mint hittük. El kell mesélnem egy nagyszerű dolgot. A rokkantvécét, tudniillik. Az egyetlen hely, ahol igazán hideg vizet lelhet a tikkadt hallgató. És akinek ezt az információt köszönhetem: egyik biztonsági őrünk, aki általában a könyvtár előtt álldogál. Nem is tudja, milyen nagyon hálás vagyok neki. Szomjazni nem jó dolog. Ebben, úgy látszik, nagy az egyetértés a hallgatók és a biztonsági őrök között.

Nemcsak a biztonsági őrök végeznek azonban kiemelkedően jó munkát. Meg kell említeni a takarítókat is, akik lelkesen törlik a táblát, (úgy látszik, a 21. században ez már nem lehet a diák feladata) ügyelnek az épület tisztaságára, és gondoskodnak a WC-papír utánpótlásról. Akárhogy is, ez óriási! Mint ahogy óriási dolog az interaktív tábla, a nyelvi labor, a sok puha fotel, a hatalmas óra, a lift, a parkoló, a mikrofon, és a sok-sok számítógép.

Forduljunk rá most egy oldalfolyosóra. Amint látjátok, zöld csempe jelzi, hogy lányok, ez nem a miénk. Mellette, a lányvécé körül mindig nagy a sürgés-forgás. Az épület tervezője mindenre gondolt: hogy nehogy elidegenedjenek egymástól a hallgatók, apró ügyességi játékokat épített bele mindennapjainkba. Itt aztán szükség van az együttműködésre és a koncentrációra! Az egyik tolja, a másik húzza az ajtót, a harmadik igyekszik elbújni a szárító és a csap között, hogy helyet szorítson az újonnan érkezőknek, akiket csakhamar a falra ken a folyton nyitódó ajtó, és időközben szárazra szárít egy masina a falon. Ha már nem nyílhat kifelé az ajtó, legalább a közösségi érzés és a csapatszellem növekedjen, nem igaz?

Mindent összevetve, a C-épület olyan, mintha egy művésszel kéne együtt élnem: ha nem vigyázok, könnyen beleőrülök. Ha hétvégenként hazatévedek, és csak úgy odatartom a kezem az elzárt csap alá, naná, hogy az egész család röhög, én pedig a narancssárga monstrumra gondolok, meg arra, hogy neki köszönhetem, hogy mostanában minden lépcsőfokot ellenőrzök: vajon a helyén van-e.

És vajon mi a helyünkön vagyunk-e itt? Bevallom, engem néha szinte hipnotizál a Czuczor utcai épület csillogása, ilyenkor elfelejtem helyi értékükön kezelni a dolgokat, elfelejtem, mi is a dolgom valójában.

Mert mi mindent jelent nekünk ez a folyóparti, mesebeli üvegpalota? Szolgáltatást, vagy lehetőséget? Jutalmat, esetleg felelősséget? Válaszoljatok rá ti, mert én komolyan nem tudom.

in: Corvin Offline 2009/2

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.