"Buldózerkarokkal nyúl felém,
lehúz, éheztet a város. Mint egy férfi." - ez kilóg a gyerekhangból, csak ha molesztálták a kislányt, vagy ha az anyjának verbálisan kifejezett gondjai is vannak a férfiakkal, akkor hiteles. ez tipikusabban felnőttfélelemnek tűnik. elgondolkodtam azon, hogy ez akkor egy gyerekhangon megszólaló felnőttvers, illetve egy gyerekhangon megszólaló felnőtt verse? és működhet ez? igen, valószínűleg igen, de akkor itt az anya figurája mindenképpen zavaró, az már túlinfantilizálná a szöveget. tehát vagy azt a nagyon erős félelmet kell másféle félelemmé tenni, és akkor marad a gyerekszöveg, vagy hagyni, és kikomponálni belőle az anyát...

sok minden miatt nagyon tetszik, a feketerigó árnyékok miatt, meg a nem repül át semmi a körémépült városon, vagy ha igen beteg lesz miatt. de azért ez egy problémás szöveg, és elsősorban tartalmi, logikai okok miatt az.

Kicsit csatlakozom Ravaszdihoz, az anya figurája nekem is sok. Szembekerül egy sem gyerek-sem felnőtt, gyerekes, de közben mégis nő (vagy női szerepet próbálgató) beszélővel.

De ahogy ezt írom, már mássá alakul bennem. Az anyag, a gyerek és a felnőtt lét kettősségei összepasszinthatóbbak, akár egymáshoz, akár egymásra illesztve. Pl. a 'Délutánonként a néni háza' helyett a 'Délutánonként a szomszéd háza' nem vesz el a kép szépségéből, de nincs meg az a gyermeki gügyögés, ami szerintem feszültséget okoz. Ugyanígy az 'épp olyan volt, mint egy varázslat' szerkezete is finom módosítással gyermeki látószögű marad, de nem gyermeki nyelvezetű. A kilakkozott köröm (ami annyira tipikusan kislányos dolog - is), és előtte az éhes város, a férfi így talán összeegyeztethető. De félek, elkezdtem a magam szövegét létrehozni ebből, inkább be is fogom. ,) Egyébként nekem is tetszik, izgalmas, és van benne pár rész, ami megragad erősen.

azt hiszem az általatok említett problémák nagyon is jelenvalóak az életemben: mostanában feltüünööen kislányosan öltözködöm, viszont megsértöödöm, ha letegeznek, pirosra lakkozom a körmöm, aztán mégis lemosom, esténként felváltva hiányzik édesanyám és a szerelmem. Valami határ közeleg, azt hiszem, a vers elején kislány vagyok, a végén felnöött nöö. Igazatok van mindenben, és örülök, hogy azért vmi szépet is találtatok benne...át fogom dolgozni ezt még.