Hozzám akartál érni ma éjszaka.

Többen sétáltunk hazafelé, és te

nem álltál szóba velem. Zene

nem hallgat zenét, mint ahogy a

körte sem harap körtébe, ilyesmit

gondolhattál. Esett a hó, köszöntőt

mondtak a fák, a kapu alatt megmutattad,

hogy a névtelen csöngő a tiéd.

Olyan voltál, mint egy kisgyerek,

rémülten tűrted a csókom.

Olyan voltál, mint egy kiskutya,

nem haraptál. A vágy pórázán rángat

minket a hajnal, az utca felőli ablak

sietve beengedi a fényt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mataykata.blog.hu/api/trackback/id/tr54794161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csega 2008.12.09. 09:01:00

Tegnap azt mondtad, hogy költő nem illik költőhöz. Itt meg azt írod, hogy körte nem harap körtébe. Van összefüggés a két gondolat között (mármint hogy körte = költő, vagy körte = művész vagy ilyesmi), vagy ez csak életlen egybeesés?

mátaykata 2008.12.09. 13:09:59

nem tudom már, itt csak arra gondoltam, hogy a versbeli két személy nagyon hasonló egymáshoz, ezért nem tudnak mit kezdeni egymással. Egy költő tud mit kezdeni egy másik költővel, a körték viszont, azt hiszem, csak rohadnának egymás mellett. Valami ilyesmi.
süti beállítások módosítása