2008.11.29. 00:51
Pincében volt az ágyunk
Hozzám akartál érni ma éjszaka.
Többen sétáltunk hazafelé, és te
nem álltál szóba velem. Zene
nem hallgat zenét, mint ahogy a
körte sem harap körtébe, ilyesmit
gondolhattál. Esett a hó, köszöntőt
mondtak a fák, a kapu alatt megmutattad,
hogy a névtelen csöngő a tiéd.
Olyan voltál, mint egy kisgyerek,
rémülten tűrted a csókom.
Olyan voltál, mint egy kiskutya,
nem haraptál. A vágy pórázán rángat
minket a hajnal, az utca felőli ablak
sietve beengedi a fényt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek