Először csak megfigyelsz,

aztán döntöd el. Úgy lépsz ki

a boltból, hogy nem nézel körül.

A mozdulatnak nincs vége,

amikor elhagyja a testet, ezt

a parkbéli nénik is tudják.

Hogyan görbülnek apróért

az ujjak, hogyan rakodnak

évekig szótlanul a belső udvaron,

mindezt nem mondod el,

csak előlépsz a kirakat mögül,

és bocsánatkérően fejem

fölé tartod az esernyődet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.