2008.05.31. 15:26
utó-dokk (hahaha)
Talajvesztés. Leírom a szót és figyelem magamat. Mi történik? Most megpattan, most megszakad, most legördül, most eltörik. De semmi ilyesmi.
Ijesztő felfedezés: még mindig élek, és még mindig nem történt semmi.
Shakespeare, ki vagy a falamon. Körülötted pókhálók, málló vakolat. Tűröd a félhomályt.
Ne nézz így rám.
És végső soron: mi múlik a szavakon?
10 komment
Címkék: régi prózamorzsa
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Viga Vendel 2008.06.01. 15:32:09
Vendel
mátaykata 2008.06.01. 15:48:54
(vagy akárhogy is hívnak)
nem értettelek félre. Tisztelem, amit csinálsz. Okosnak, műveltnek képzellek a hozzászólásaid alapján. Pálóczival ne törődj, sőt, ha tanácsolhatok valamit: kerüld.
Nem mintha rossz embernek tartanám, de lelkileg veszélyesnek. Veszélyesnek azokra, akik kicsit is érzékenyebbek az átlagnál. Ha gyerek lennék, (mint ahogy bizonyos tekintetben néha az vagyok még) azt mondanám rá: "gonosz".
Hogy rövidre zárjam: nem kell foglalkozni Pálóczival, lételeme a provokáció, s akkor a legboldogabb, ha valaki bekapja a horgot.
Örülök, hogy benéztél,
sok sikert kívánok nektek az új kikötőben,
mk
Viga Vendel 2008.06.01. 16:06:42
elárulhatom, hogy az új kikötőbe én már nem hajózom be. ugyanazt (is) érzem, amit Te leírtál BDK-n. csak nem akarom elkeseríteni az elkeseredetteket. épp most? pedig igazad van. de most mondjuk a megszületett gyereknek: legjobb lett volna meg sem születned? és ha már megszülettél: legjobb volna mielőbb meghalnod? ezt kellene mondanunk, bizonnyal, a görög tragikus tudat tisztában is volt ezzel.
Pálóczival meg én vagyok tisztában. nagyon szerencsétlen konstelláció a PA-JT páros. gonosz. minden mániás gonosz. tudom, hogy provokál, miközben... mindegy. leszedem a blogomról a kikövetelt bejegyzést, úgysem reagált rá. aztán prüszköljön csak, amennyit akar.
szép napokat!
majd olvasgatlak csendben, de most nagyon elfáradtam.
P. A 2008.06.02. 14:48:09
Ez itt nem gonoszság, hanem az ábrázolás meg nem alkuvását kifejező "kegyetlensége" Kata - mégpedig apollóni értelemben.
S épp Vigát óvod az én provokációmtól. Noha ő írta a BDK: Megszünt a dokk? szakasz végén. /Viga/"Közlöm veled Pálóczi, hogy csak neked létrehoztam a blogomon egy külön fejezetet... ott lehet kard ki kard... /Én/ ... fentebb nagy hangon beharangozott viador naplódat letörölted... mert szégyellted. Miért nem előtte szégyellted a fenekedést?... az "Ez itt olyan, mint Káin, öljük meg!" magatartásra nincsen enyhítő körülmény.
Nem én, Kata, de ő fantáziálja magát Zeusznak, mintha én lennék Kronosz!
De ez féligazság!
Mert csak ő Zeusz!
Hahaha! Hogy én is nevessek végre valamin.
Sajnos az önpusztító ifiknek kínos azzal szembesülni , hogy a nem önpusztító veteránok fél nemzedékváltásnyi idővel később öregszenek!
De a legjobban az zavar, ahogy Viga Jónás Tamásról ír különféle blogokban.Pedig te ismered Tamást, jobban, mint akiktől Viga informálódik. (Tényleg tiszteled, amit csinál?)
mk 2008.06.02. 20:37:41
Az ügy szereplői közül egyedül Tamást szeretem és fogom mindig is szeretni, akármit csinál. Nem ez az első furcsasága, és nem is az utolsó, csakúgy, ahogy egyikünknek sem. A többiek- most Rád és Vendelre gondolok- távoliak, érthetetlenek és félelmetesek vagytok nekem. Tényleg ne írj. Valószínűleg ostoba vagyok.
mátay kata
kovácske t. jános 2008.06.02. 23:23:26
mátaykata 2008.06.02. 23:28:39
üdvözlettel,
mk
P. A 2008.06.02. 23:38:28
mátaykata 2008.06.02. 23:48:38
Az én blogomon én vagyok a házigazda. Udvariatlan módon azt kérem most: hadd legyen az utolsó szó az enyém. NE ÍRJ IDE TÖBBET. KIMODERÁLOM.
Még egyszer elnézést, talán nem jól látok dolgokat. Mint már említettem: valószínűleg ostoba vagyok.
viszontnemlátásra,
mk
mátaykata 2008.06.02. 23:52:19
ez a blog a dokk halála után született. Egy célja van: elérhetővé és olvashatóvá tenni azt, amit én írok. Nektek, mindenkinek. Amit adok.
Áskálódni kéretik máshova menni, pletykák és irodalompolitika NEM ÉRDEKELNEK, itt legyen szó a versekről, egyéb írásokról, nem feltétlenül csak a sajátjaimról, nyitott vagyok
Utolsó kommentek