Először a csontok, minden fényképen
a csontok tűnnek fel először –
jobban kiállnak, talán, hogy hazataláljanak
a madarak, vagy, hogy amikor a követ
elhajítja, a könyéknél megálljunk gondolkozni.
 
Ahogy a váll körül megfeszülnek az izmok,
látható lesz a lajstrom: hány pofon állt már itt meg.
Az arc és az alkar szinte egyforma, kemény, sima.
A kő nem oda ér, ahova szánta, hallgatás lesz
a víz fölött, a madarak átrepülnek a déli partra.

 

Fotó: Szilágyi Lenke (Arcok)

 

4 komment

Címkék: vers új

A bejegyzés trackback címe:

https://mataykata.blog.hu/api/trackback/id/tr76775317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

p 2008.11.22. 22:52:52

"Fogd ezt a két szarvat. Az egyik csontból van, a másik kőből."

/A csodaszarvas. Rajzfilm./

mátaykata 2008.11.29. 00:52:55

na ezt speciel nem ismertem :)

Ravaszdi 2009.03.05. 01:26:55

ez a bácsi a Ferencieken szokott kéregetni, vagy nem?

mátaykata 2009.03.05. 09:39:22

aki a fotón van? lehet. Szilágyi Lenkét kell megkérdezni...
a vers pedig igazándiból Eszterről, és umblock az egyedülálló nőkről szól.
(nekem az egyedülálló nő férfi)
süti beállítások módosítása