2010.12.31. 21:51
BÚÉK, kedves nagyérdemű
nem annyira jó, mint amennyire gyorsan írtam.
éjfél előtti dallam ez,
nem oszt-szoroz, nem részletez
csak tántorog, vakog-makog,
önostoroz és andalog.
elmúlt egy év, bizony, hajaj,
nem történt semmi, csak gyűlt a vaj
fülem mögött, a lustaság
nálam szállt meg egy éven át.
elmúlt egy év, bizony, mi más,
szobám helyén egy nagy rakás
szépnek nem éppen mondható
de könnyedén belakható
kráterféleség füstölög,
kopogj, ha nem, vigyázz, lövök!
Elmúlt egy év, mi kéne még,
Hízok, fogyok, a szürkeség
Távolról integet nekem,
Hétfőnek hívják, nem ismerem.
A tükörben kusza furcsaság,
Éjfél előtti marhaság,
giccsparádé izeg-mozog,
attól tartok, ez én vagyok.
Elmúlt egy év, már vége van
Valami megfog, suhan, suhan
És óvatosan, recept szerint,
Az új évbe most átpenderint.
2010.11.20. 22:56
látlak nem látlak
csak az ázott bőr szaga
a kádban maradt gondolatok
gőznél fullasztóbb folytonossága
jelzi a pusztulás határait
csak a gyomor zsibbadása
tátongó űr a tükör és a folyosó
értelmetlen négyzetméterei
csak a tudat hogy vak leszek
rombolnék üvöltenék érted
tépjék ezer darabra mellemet
itt minden párás és stabil
minden azt kérdi minek
Fotó: Parkeharrison
· 1 trackback Szólj hozzá!
Címkék: vers f új
2010.11.09. 23:44
Ott marad
ne a húst sajnáld
ha vadként is de visszanőhet még
ne is a test párás kanyarulatait
a bőrredők jelentést írnak
a végső cédulán úgyis ott lesz majd
minden lényeges
ne a látást a tekintet csalárd
a szemek mögötti zuhanást
minden hazugság előtt
valami megroppan pattanva törik
legbelül meggyulladnak a csontok
ne a vázat bánd ne is a véred
folyton újuló titkait megcsalnak úgyis
a vér gravitál elmúlik fejedbe tódul újra
a billog ott marad
Fotó: Halabuk Ferenc
Szólj hozzá!
Címkék: vers f új
2010.09.18. 23:40
Takard be magad óvatosan
Takard be magad óvatosan,
vigyázva, hogy a magány ne
neszelje meg
sok ilyen este lesz még
sokszor kíséred
még egyedül ágyba magad
lassan megzöldülnek a falak
és színt váltasz te is
szól a hegedű
mélabúsan, de mintha
gúnyolódna
óvatosan takard be magad
2010.09.17. 20:44
Lackfi János írta, megörültem neki, legyen ez itt most egy kis önreklám.
Fiatal és tehetséges ember bemutatkozását "vezényelni", háttérzenekarként lekísérni mindig öröm. Erre nyílott módom az idestova tíz éve Jónás Tamással alapított Dokk "internetes verskikötő" előtt tisztelgő estsorozat június 10-ei alkalmán, a Ráday Galériában. Mátay Kata kinézetre pöttyös szoknyás bakfislány, verseiben viszont éles megfigyelő, pontos szakember, kölykös fantáziajátékos egyszerre. Az az érzésem, nagyon sokat várhatunk tőle. Az esten kiderült, hogy "külsős", hiszen közgazdásznak készül, és az is, hogy egészségesen és szimpatikusan bizonytalan magában, és így teljességgel üde jelenség az irodalom területén portyázó nem kevés önjelölt zseni és nyomulógép között. Mindehhez a habitushoz persze megvan, és nagyon remélem, meg is lesz a szövegek fedezete. Voltak megindító és vicces pillanatok, igazi keze-lába-megvan est volt ez, az irodalmi mércével mérve szép számú közönség elégedetten távozott, s a végén kiültünk még feloldódni a Ráday-utcai szürkületi zsibongásban.DOKK-EST MÁTAY KATÁVAL
Szólj hozzá!
Címkék: vers promó
2010.06.16. 15:50
Mummi, nostit silkkipaperiset kasvosi
Több mint egy éve foglalkozom Merja Virolainen eme versével, és sehogy sem találtam rajta fogást. Korábbi nyersfordításomat az első blogbejegyzések között találjátok. Múlt héten újra leültem, nekiláttam. Most itt tart a dolog, érdekelne, hogy mi mindent vált ki belőletek a vers. Az eredeti és annak német nyelvű fordítása elolvasható és meghallgatható itt.
Nagyi, megemelted selyempapír arcod
elvitorláztál vaságyadból
és a hiány birtokába vett.
Piros áradat
az agy hamuszürke folyosóin
a forradalom, a legnagyobb szerelem.
Befelé sírok,
végül te sem tehettél mást:
a cseppek a szikla belsejében forrásba hullanak,
a kút magába fogadja a holdat,
tökéletes köröket rajzol.
2010.06.16. 10:37
Légzőgyakorlat
Anna felkel, megdörzsöli a szemét, ugyanazt látja, amit álmában. Még egyszer felkel, kiragad valamit, és megírja ezt a verset. Ezt a verset, amibe bele tudnék őrülni. Mondtam neki, hogy maradt benne egy kis nyelvi kócosság, és hogy nem tudom eldönteni, hogy ez jó-e. Nem mondtam neki, hogy a saját biztonsága érdekében jobb szeretném, ha virágokról, mézről, napsütésről értekezne, és már a vers címéből is lehetne látni, hogy mosolygott, miközben megírta. Közben tudom, hogy ez nem a Távol-Kelet, de nem is New York, ahol az érdes rosszkedv sikk, ez az a hely, ahol a morcosság/elégedetlenség és a lassú eszmélés arra, hogy tehetetlenek vagyunk, magától értetődő. Ez a vers tehát onnan jön, ahol mindannyian élünk, valahonnan az elrontott hétvégék és a túl hamar érkező hétfők közötti kellemetlen zsibbadásból...
Amondó vagyok, hogy olvassátok el.
Szólj hozzá!
Címkék: vers promó
2010.06.06. 22:12
Tíz éves a Dokk
Ennek örömére 2010. június 10-én, 19:00-kor a Ráday Könyvesházban (1092 Budapest, Ráday utca 27) beszélgetek Lackfi Jánossal gyermeklétről, itthonról és otthonról, versekről és fordításokról.
Az estet a MASZRE támogatja.
Gyertek!
Szólj hozzá!
Címkék: programajánló
2010.04.23. 16:26
Aranysityak
Holnap, (04.24.) 15.00-kor a Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából, a Millenáris Fogadóban mutatja be Lackfi János az általa szerkesztett remek, kortárs gyerekvers-gyűjteményt, melyben tőlem is olvashattok pár (10 db) verset.
szerintem gyertek.
Szólj hozzá!
Címkék: programajánló
2010.04.22. 21:00
Még azt sem
Az a nő nem én leszek
akit szeretni fogsz, ha igaza van
rám dühös leszel
és ha igazából nem is, gondolatban
biztosan ökölbe szorul majd a kezed
az a nő sem én leszek, akit szépnek
tartasz majd ébredéskor
inkább a megbánás lesz az, ami irányít
és a szándék, hogy ezt eltitkold
a telihold lassan, de biztosan közeledik,
sárga villamos álmaimban, sosem üt el,
csak majdnem
Kilenc hónap sem lesz elég, hogy felfogd:
gyermekünk lesz
kilenc hónapja még azt sem tudtad, ki vagy
a felhők eltakarják a holdat,
a csapból egyenletesen csöpög valami,
keringő, bánat, ki nem mondott
információk
Fotó: Visy Dóri
Szólj hozzá!
Címkék: vers új
2010.04.22. 20:54
Hátha szívtelenül
E.-nek
Hogy szívtelen volnék?
Na, azt nem hiszem-
egyszer nagyon nehéz volt,
és úgy gondoltam, elviszem újra-
hasznosítani, ez most a trend
arra is kíváncsi voltam, hogy
mennyit adnak érte, a bevizsgáló
szervnél azt mondták, ezt nem
vehetik be, nem EU-szabvány,
túl nagy. Hogy kínai gyártmány-e
azt kérdezték; a kopásokra mutattam
és úgy mondtam: nem hiszem, látják,
már rég szétment volna itt és itt.
Csak csóválták a fejüket, majd abban
állapodtak meg, hogy nem ezen a bolygón
készült, ELUTASÍTVA
nyomták a még dobogó cuccra.
Így vagyok megint itt előtted
látod, ezt is azért meséltem el neked,
mert nem evilági a szeretet, ami
ujjamat újra és újra kapucsengőd
gombjára vezérli
Nem evilági a csend sem, amivel fogadsz,
nyakláncodon az üveggyöngyök
bolygók álltak közénk
ha így van, hát fogom a csomagot,
amit neked akartam adni
és hagyom, hogy a kutyák megegyék
hátha szívtelenül
még újra kellenék
Fotó: Visy Dóri
Szólj hozzá!
Címkék: vers új
2010.02.06. 20:34
megemészt-e a gép, ha szeretni nem tud?*
Napok óta ezen töröm a fejem, és valami olyasmi jut eszembe, hogy nocsak, függök még valamitől, én is, pedig milyen erősnek hittem magam, függök ettől a verstől. Sokszor olvastam már, de nem elégszer. Nem tudom, lehet-e egyáltalán elégszer olvasni egy verset. Most egyébként afelé hajlok, hogy megemészt, nem is kicsit. Minden rendszer alapeleme a szeretet lenne? A titkos összetevő, ahogy Woody Allen mondaná. Persze ő másra.
*Zilahi Anna kérdése, meg kell kérdeznem tőle, hogy a választ tudja-e.
2010.02.03. 10:02
Körhintás est a Nyitott Műhelyben
Kicsit későn teszem ki, de hátha még megnyerek pár embert az ügynek
Ma este a Nyitott Műhelyben a Körhinta Kör költői olvasnak fel. Többek között ők: Donáti Flóra Lili, Fehér Renátó, Kemény Lili, Mátay Kata,(jé, az én vagyok!) Szilvay Máté
Moderál: Szegő János
2 komment
Címkék: programajánló
2009.12.20. 00:45
Helyrehozni Afrikába mentünk
Kiéheztetsz, rosszabb vagy, mint
egy város. Tudom, hogy csak azért
állsz az udvaron, mert még világos
van egy kicsit, és neked jól esik
kintről nézni, a fényről, ahogy a
sötétben kaparom magam, ahogy
a láz bántja a testem. Az agyagpadló
több helyen megrepedt, számtalan
dolgot szeretnél szóvá tenni, de
hallgatsz, mert tudod, hogy úgysem
emlékeznék rá. Tudom, hogy nem
szeretnéd, hogy hárman legyünk. Mit
tudok még? Kint valami eszi a kecskét,
megfeketedik a vér a pajta mögött,
lemegy a nap, sebhely marad az égen utána.
Éjszaka felmászik a hűtőládánkra egy krokodil,
szemmel láthatólag élvezi a ventilátor áldásait –
hajnalban izzadtan kibotorkálok a házból, emez
fészkelődni kezd, nagy placcsanással landol a
konyha kövén, így iszkol el a mi szerelmünk is,
jobb sorsot érdemlő, félős, kicsi állat…
Fotó: Vékás Magdolna
2009.12.12. 11:06
És akkor megláttam, kivel vagy
A folyó vízszintje egyre csak apad
a torkolatnál, mintha nem lenne több
mondanivalója a tenger számára. Én
is úgy látom jobbnak, ha mostantól
nem szólalok meg többé –
csak zúgás marad a hang helyett,
állandósul a huzat az álmok és a
valóság között. Résnyire nyitott ajtó mögül
figyellek, nézem, ahogy rád vetődik a fény
lassan kinő a földből a húsevő virág
és betölti a szobát, nézem, ahogy eteted
most óriásira tátja a száját –
Fotó: Halabuk Ferenc
Szólj hozzá!
Címkék: vers új
2009.12.12. 11:05
Elhagyható részek
Kifelé indulunk egy sávból,
ez olyan hely volt, ahol
lebegtünk korábban. Mi történt
azóta, mi tartja a madarakat az
égen, újabban ez foglalkoztat.
Te pedig nem szeretsz már
sétálni, azt mondod, időpocsékolás.
A cipőket egy dobozba zsúfolod,
én biztos szín szerint válogatnám szét,
te pazarlod a látványt. A megmaradt
festéket is kiöntöd, egészen zöld lesz
tőle a mosdókagyló. Nem tartunk meg
semmit, ami haszontalan. A gömbformák
ellenségeiddé válnak a költözés alatt, mindez
logikátlan, bedobozolhatatlan, törékeny - mondod.
Úgy érzem, mintha rám is másképpen néznél,
keresed, mely részek lennének elhagyhatóak.
Fotó: Telek Balázs www.fotografus.hu
Szólj hozzá!
Címkék: vers új
2009.12.10. 00:42
Fogalmam sincs
Ácsorogni hideg van, a sétától kipirulsz,
ez a tél. Félsz elmondani valami fontosat.
Ahogy haladunk, a sötét utcában elmozdul
egy fénycsík a parkoló kocsin. Tévedés.
Valahol kinyitnak egy ablakot, nem, most
ne a távoli zajokra figyelj. Itt nem nyílik
ki semmi. Ez a tér már nem lehetne nagyobb,
te nem lehetnél már szótlanabb benne,
Valaki mást szeretek, mondom magamnak,
fentről keskeny sáv vetődik ránk, megbélyegez.
Tudom, válaszolom, és szeretnék elszaladni-
de mint általában, erről is kiderül, hogy fogalmam
sincs, hogyan működik valójában
Fotó: Szilágyi Lenke www.fotografus.hu
Szólj hozzá!
Címkék: vers új nincskész
2009.11.08. 11:34
Nincs név
Lehetne ugyanaz a város is akár,
ahogy a nyakam köré fonod a kezed,
igazán semmi jelentősége.
A pincéből felérve megtapasztalhatjuk,
hogy az idő se hideg, se meleg, afféle
november eleji unott beszélgetés.
Természetesen szívesen felpofoználak,
és zavar, hogy azt hiszed: tiéd a bőröm.
A lakás szép, kicsi, átlagos. Most először
nem képzelem el magam benne, amint
hazavárlak. Mert ez nem is az, a konyhában
vörös a fal, ez megmagyarázhatatlanul idegen.
Eszembe jut, hogy nem mutatkoztál be, és úgy
döntök, hogy ez semmi esetre sem minősül
udvariatlanságnak, egyszerűen csak
nem hívnak sehogy.
Fotó: Erwin Olaf
2009.10.30. 20:23
Küldetésben
Avagy egy Corvinusos nyomában, aki 2009 augusztusában elindult a szakmai gyakorlatára, és csak ezt a naplót hagyta hátra…
7.55: A bibi ott kezdődött, hogy megígértem Szilvinek: kimegyek a reptérre, hogy elbúcsúzhassak tőle, noha a saját gépem csak órákkal később indult. Ha már egy napon indulunk, igazán megihatnánk egy kávét Ferihegyen.
7.56: Mindez, vagyis az, hogy gond van, egy perccel később realizálódott bennem, amikor kócosan felkönyököltem az ágyban, és magam is meglepődtem, milyen rekedten szóltam bele a telefonba. „Halló, őrült, ki hajnalok hajnalán keresel”. Kevésbé megértő hang a vonal másik végén: „Ha nem érsz ide öt percen belül, muszáj bechekkolnom! Elmegy a gépem!” Gyors fejszámolás a kanapé szélén: „Nem fog menni, sajnálom.”
Gondolom, most csupa rossz dolog fog történni velem, mert én vagyok a főgonosz a film elejéről, aki pácban hagyta a barátját, és ezért most bűnhődnie kell.
8.20: A főgonosz fogat mos, még egyszer ellenőrzi bőröndjét, és mivel a hármat tökéletes számnak tartja, berak még egy kabátot a másik kettő mellé: biztos, ami biztos.
Merthogy Helsinkiben hideg van. Igen, még augusztusban is.
8.25: Határozott női megérzés: egy pár tűsarkú nem tűsarkú, két pár tűsarkú egy tűsarkú, a munkához úgyis kelleni fog, csiribú-csiribá, legyen tehát három a tűsarkúk száma!
Merthogy itten munka lesz. Nem is akármilyen, és nem is akárhol.
16.30: Naná, hogy senki nem vár a reptéren. Legatyásodásom első okozója egy taxisofőr, aki háromszor visszatolat a cél előtt, így 24 euro helyett 27-et fizetek. Kiitos, kiitos, köszönöm.
Másnap, 9.45: Már ma elkezdtem kávéban mérni a napokat. Négy főnökször huszonnyolc, az hány nap? És ha valamelyik főnök délután is kér?
12.45: Hát persze, hogy nálam romlik el a nyomtató és a fénymásoló egyszerre. Caplatás a szervizbe. Utálom azokat a táblákat, amikre az van írva: „Rögtön jövök.” Állok az esőben, a helyzet reménytelen, a hőmérséklet 14 fok. Bár lenne egy gumicsizmám…
-mk-
Folytatás az Offline következő számában!
in: Corvin Offline 2009/3
Szólj hozzá!
Címkék: cikk napló offline nemalegjobb
2009.09.26. 12:11
A SZERDAI PROGRAMOD
Szólj hozzá!
Címkék: programajánló
2009.09.09. 23:31
Eljutni egyszer
Milyen mély alattam a kék
mennyire semmi vagyok most
egy-egy hullám megdob, visszahúz
pirosra festett hinta kislánykoromból.
Vagy vannak a szívkamrák: ott is
a tenger zúg, a sós víz odacsattan
a sziklafalakhoz, utat keres
a középpont felé; onnan jönnek
a könnyek, oda szeretnék eljutni
egyszer én is.
Kép: Robert&Shana Parkeharrison
2009.09.09. 23:14
talán elliptikus fény volt
talán elliptikus fény volt
a híd alatt látszott egy fénytojás
amikor tegnap este ketten
arra mentünk
nem volt szép tojás, de láthatod,
titokban fénylő sávot hagyott
hátra bennünk
a fénylő sáv, utolsó napsugár
ma délután még mindent
átragyog
nem sejti ő sem, (nem is
akarja tudni) hogy nem lesz
holnapom és holnapod.
Kép: Halabuk Ferenc
2009.08.29. 16:26
Tartozás
I.
Kék tányéron utazunk, te és én:
miénk a világ egy pillanatra.
Ezüstös a víz, egyre csak ömlik,
ömlik, ellepi teljesen az alagút
déli oldalát. Bent sötét van. Ha
a denevér egyszerűbb lenne, te
az volnál, nem szeretném tudni,
mit vacsorázol. A cápák tulajdon-
képpen a barátaink. A parton
hamarabb öregszenek, ezért a déli
oldalra vezényelem őket, hálásak
érte. Érted nem izgulok, feketeszárnyú.
Feltalálod magad, engem felkapsz,
leejtesz, már északon is csupa víz minden.
Nézd, kilenc kölyökmacska kér
bebocsátást a sötétbe. Nézd, beengedem
őket, nincs lelkifurdalásom, fölösleges.
Ez a foltos itt akár a miénk is lehetne.
Felülről nevetsz rám, mint mindig,
de már nem nagyon hallom a víztől.
Bennem is víz van, kék tányéron
utazunk, az alagút nem biztonságos többé.
Valaki telefonál. Ki az? A világ. Mit akar?
Behajtani a tartozásunkat.
II.
Kék a szád, kedvesem, fázol? Hozzak
friss vért neked? Most buborékok között
járunk, sárga a fény a vízen, esteledik.
A kocsit is elhoztam, csöppet már benőtte
a hínár, de azért itt van, mert a miénk.
Tudod, egyre több bennem a víz, már
legalább derékig ér bennem, ugye nem
küldenek le a tányérról emiatt? Most
látom, elfeketült a szemed: bánt valami?
Két titkom van, az egyiket elmondhatom:
a hínáros mögött apró vulkánra akadtam.
Beledobtam a macskákat mind.
Valami úszkál bennem, néha repülni akar.
Az összetartozás az; nem kell ultra-
hangra mennünk ahhoz, hogy kiderítsük,
mi az.
Utolsó kommentek